Fényérzékel

A fényérzékelő olyan eszköz vagy áramkör, amely a környezet fényintenzitását érzékeli és ezt elektromos jellé alakítja át. Általában a fény hatására generált áramerősséget vagy ellenállásváltozást méri, és az így kapott jelet elektronikával dolgozza fel. A mérőegység leggyakrabban luxban (illuminancia) adható meg, de előfordul irradiancia vagy fényáram is.

Típusai közé tartoznak a fotodiódákból vagy fototranszisztorokból álló szenzorok, a CdS-alapú fényérzékelő rezisztorok (LDR-ek), valamint az úgynevezett környezeti fényérzékelők (ALS), amelyeket például okostelefonokban és háztartási készülékekben használnak. A mért mennyiség leggyakoribb egysége a lux, amely az illuminanciát jelöli; a spektrális válasz és a dinamikatartomány fontos jellemzők.

Működésük tekintetében lehetnek lineárisak vagy nemlineárisak; a kiadott elektromos jel az alkalmazástól függően analóg vagy digitális feldolgozást igényel. A hőmérséklet és a fénytartomány is befolyásolhatja a pontosságot, különösen az egyszerű rezisztor-alapú típusoknál.

Felhasználási területek közé tartozik a kijelzők fényerő-szabályozása, az autóipari adaptív világítás és belső tükrök automata fénycsökkentése, épületautomatizálás, környezeti megfigyelés és növényházak világításának optimalizálása. Előnyei közé tartozik az alacsony költség és a gyors válaszidő, míg hátrányai közé tartozik a korlátozott spektrális tartomány és a hőmérsékletfüggőség.