Feszítés

A feszítés fogalom többértelmű: mechanikai értelemben az anyag külső erők hatására bekövetkező deformációját, hétköznapi nyelvben pedig a feszültség, nyomás vagy idegi megterhelés állapotát jelöli. A mechanikai feszítés központi témája a testek viselkedése terhelés alatt és a kapcsolódó alakváltozás.

Mechanikai értelemben a feszítés a relatív hosszváltozás mértéke, amelyet általában ε-val írunk le: ε = ΔL / L0. A belső erő, amely ezt a deformációt okozza, a feszültség σ = F / A. Lineáris, elastikus anyagokra a Hooke-törvény írja le a kapcsolatot: ε = σ / E, ahol E a Young-modulus, azaz az anyag rugalmassága. A feszítés lehet húzási (tensile) vagy nyomási, és különböző módokon érvényesülhet, például axiai, nyírási vagy termikus feszítés formájában.

Mérés és alkalmazás: A szerkezetek tervezésekor a feszítések meghatározzák a szükséges keresztmetszetet és a biztonsági tényezőket. A megengedett feszítés az anyag tulajdonságaitól és a terhelés körülményeitől függ. A feszültséget és a feszítést gyakran együtt vizsgálják; a feszültséget mérő eszközökkel (feszülésmérő vagy strain gauge) és korszerű optikai módszerekkel határozzák meg.

Példák és kifejezések: acélhuzalokban, tekercsekben és épületszerkezetekben a feszítés meghatározza a terhelhetőséget és a hosszú távú élettartamot. A mindennapi beszédben a feszítés lehet pszichológiai vagy társadalmi megterhelés is, például stressz vagy konfliktusok formájában.