Felértékelés

Felértékelés a számviteli és pénzügyi gyakorlatban az eszközök könyv szerinti értékének olyan mértékű emelése, amelyet a piaci vagy becsült reális értékhez igazítva rögzítenek. Gyakorlati alkalmazása érinti például a hosszú távú eszközöket, mint ingatlanok, gépek és egyéb vagyonelemek. A felértékelés célja, hogy a könyv szerinti érték a tényleges piaci értéket közelebb tükrözze, és ezzel összhangban legyen az amortizáció és a jövőbeli döntések alapja.

Számviteli standardok szerint a felértékelés lehetőségét vagy előírását meghatározzák. Az IFRS alapján egyes eszközök esetében a felértékelés alkalmazható: az eszköz könyv szerinti értékét a piaci értékre írják át. A növekményt általában a saját tőkében, felértékelési tartalékként rögzítik, kivéve, ha ez a növekedés a korábbi leértékelés fordítja vissza. A csökkenést pedig általában az eredményben számolják el, hacsak a korábbi felértékelési tartalék között fennálló összeggel nem lehet ezt kompenzálni.

Gyakorlati szempontból rendszeres felértékelési felmérés szükséges, amelyet független értékelők végezhetnek. A felértékelés hatással van az amortizáció számítására, a mérleg értékére, és különböző pénzügyi mutatókra. Az adózásban és a jogi környezetben eltérően hat a felértékelés bevallása és terhei.

Összegzés: felértékelés a piaci érték jobban tükrözi a vagyonelemek értékét, lehetővé teszi a vállalatok számára a valós gazdasági helyzet jobb bemutatását és a hosszú távú döntések megalapozását. Ily módon a felértékelés összefüggésben áll a leértékeléssel és a tartalékképzéssel, és értéket teremt a beszámolóban.