Esetragozásából

Esetragozásából is a kifejezés a nyelvtudományban a esetek szerinti ragozás folyamatára vagy eredményére utal. Az esetragozás a nyelvekben a névszók, helynevek, melléknevek és néha a névmások alakjainak olyan végződésekkel történő módosítását jelenti, amely a mondatban betöltött szintaktikai funkciót jelöli. A kifejezés szó szerint abból a jellegzetességből származik, hogy az adott forma a különböző esetek ragozásából adódik.

Általános jellemzők szerint az esetragozásábóli jelenség akkor figyelhető meg, amikor egy szó alakja a különböző mondatszerepekhez igazodik. A végződések és ritkán belső írásmódbeli változások meghatározzák, hogy a szó milyen viszonyt fejez ki a mondatban (például alany, tárgy, hely vagy irány). A magyar nyelvben a szóalakok esetenként komplexek lehetnek, és a magánhangzó-harmonizáció vagy a többes számú alakok is részei lehetnek a ragozásnak. A fogalom segítségével leírható, miért és hogyan változik egy szó a mondatban betöltött szereptől függően.

Például a “ház” szó esetragozásából adódó formák közé tartozik a nominative: ház; accusative: házat; inessive: házban; delative: házból. A példák szemléltetik, hogy a szó végződései hogyan fejezik ki a helyet, irányt vagy viszonyt. Az esetragozásából származó alakok fontosak a helyes mondatszerkesztés és a pontos jelentés szempontjából, és gyakran középpontban állnak a nyelvtani elemzésekben és a nyelvtanulásban.

Lényeges összefüggések: esetragozás, esetragozáshelyek, ragozás, esetek. További olvasmányok: esetragozás, a nyelvtanok és a névmások viszonyai.