Elektronegativitású

Elektronegativitású egy olyan kémiai tulajdonságot vagy vonást jelöl, amely arra utal, hogy az adott atom vagy molekula mennyire képes vonzani a megosztott elektronpárt egy kötésben. Az elektronegativitás maga a kötésben részt vevő atom elektronvonzó képességének relatív mértéke. A leggyakrabban használt összehasonlító mérőszám a Pauling-skála, de léteznek más skálák is, például Mulliken vagy Allred–Rochow.

Az elektronegativitás alapján meghatározható, hogy egy kötés mennyire poláris vagy akár ionos jellegű-e. Minél nagyobb az elektronegativitás különbsége két megosztott atom között, annál inkább polarizálódik a kötés és nő a molekula dipólusmomentuma. Az elektronegativitás trendje a periódusos rendszerben: a megfelelően növekvő irányban haladva nő a jobb oldali elemek felé, míg a csoportokban lefelé haladva általában csökken. A fluor, az oxigén és a nitrogén a legmagasabb elektronegativitással bírnak, míg a litium vagy a cézium alacsonyabb értékekkel rendelkezik.

Az elektronegativitás fontos szerepet játszik a kémiai reakciókban és a kötésképződésben. Segítségével megérthető a kötés típusa, a molekulák polaritása, reakciókódok és sav-bázis viselkedés egyaránt. A kémiai leírásokban gyakran találkozunk az olyan kifejezésekkel, mint „elektronegativitású atom” vagy „elektronegativitású kötések”.