CAPtételnek

A CAP-tétel (CAP theorem) az elosztott rendszerek működésének alapvető korlátát fogalmazza meg. Eric Brewer 2000-ben fogalmazta meg, később Gilbert és Lynch formalizálta. A tétel három kulcsfontosságú tulajdonságot ír le: következetesség (Consistency), rendelkezésre állás (Availability) és partíciótolerancia (Partition tolerance). Következetesség alatt azt értjük, hogy a leolvasás a legfrissebb írás eredményét adja vissza; rendelkezésre állás alatt minden kérés kapott választ, és ezért nem lehet hibát dobni; partíciótolerancia pedig azt, hogy a rendszer a hálózati szétválás ellenére folytatja a működést.

A tétel lényege, hogy egy olyan elosztott rendszer, amely részleges hálózati partíciót tapasztal, nem képes egyszerre garantálni mind a három tulajdonságot. Ennek megfelelően legfeljebb két tulajdonságot lehet egyszerre biztosítani: CP (következetesség + partíciótolerancia), AP (rendszeres rendelkezésre állás + partíciótolerancia), vagy ritkábban CA (következetesség + rendelkezésre állás) feltéve, hogy nincsen partíció. Gyakorlatban a gyakori megvalósítási irányelvek az AP vagy CP felé hajlanak, a végső következetesség és a rendelkezésre állás közti kompromisszumokkal.

A CAP-tétel megértése segít értelmezni a NoSQL rendszerek tervezési döntéseit. Például egy Cassandra-szerű rendszer gyakran AP-típusú, ahol a verziók közti kompromisszum az elérhető elosztott adat megközelítő következetességéért felel. A tétel hangsúlyozza: skálázhatóság és hibatűrés mellett kompromisszumokra van szükség.