érvényességét

Érvényességét a jogi és igazgatási nyelvben általában az érvényesség fogalmának megfelelő alakjaként használják, konkrét tárgyak vonatkozásában pedig arra utal, hogy egy jogi aktus, okirat vagy rendelkezés kötelező erővel bír és alkalmazható a jogi következmények vonatkozásában. Az érvényesség fogalma kiterjed olyan dokumentumokra és jogi aktusokra, mint jogszabályok, szerződések, határozatok, bizonyítványok vagy nyilatkozatok.

Az érvényesség és a hatályosság közötti különbség fontos a jogi értelmezésben. Az érvényesség azt jelenti, hogy az adott aktus formailag és tartalmilag megfelel a jogszabályi elvárásoknak, tehát szabályosan létrejött és jogilag kötelező erővel bír. A hatályosság pedig azt jelöli, hogy az adott aktus jelenleg érvényes és alkalmazható-e a mindenkori jogi környezetben; egy jogszabály például lehet hatályos és érvényes, vagy hatályát vesztett és így már nem alkalmazható.

Az érvényesség feltételei szerződések esetében például a felek jogképes volta, a hozzájárulás kölcsönös volta, a tárgy jogszerűsége, az akarat szabad és kifejezett nyilatkozata, valamint a formai követelmények teljesítése. Olykor speciális követelmények is vonatkozhatnak rá, például közokiratba foglalás vagy közjegyzői ellenjegyzés.

Az érvényesség megszűnhet vagy megkérdőjelezhetővé válhat lejárat, felmondás, visszavonás, újraszabályozás vagy jogszabályváltozás okán. Az érvényesség igazolása és ellenőrzése történhet közigazgatási nyilvántartások, hivatalos regiszterek, aláírások, pecsétek vagy elektronikus hitelesítések révén.