átvitelrendszer

Az átviteli rendszer olyan konstrukció vagy összesség, amely információt vagy energiát továbbít egyik helyszínről a másikra. Célja a jel megfelelő minőségű, megbízható és hatékony közvetítése a forrástól a célállomásig.

Általános felépítése közé tartozik a forrás vagy energiaforrás, az adó- vagy továbbító egység, az átviteli csatorna, a vevő vagy fogadó egység, valamint a célhely. A továbbítást gyakran modulációs, kódolási és multiplexálási eljárásokkal egészítik ki. A jel összetételét és minőségét a zaj, torzítás és zavarok befolyásolják; a hibajavító és adatvédelmi mechanizmusok pedig a megbízhatóságot növelik.

Az átviteli közeg lehet vezetékes (fény- vagy rézközeg) vagy vezető nélküli (szabad tér, levegő, rádióhullámok). Gyakori architektúrák közé tartozik a pont-pont kapcsolatok, illetve hálózati topológiák, amelyek többpontú összeköttetéseket tesznek lehetővé, például helyi és hosszú távú telekommunikációs rendszerekben.

A fő teljesítménytényezők közé tartozik a sávszélesség vagy bitrátázás, késleltetés, jel-zaj arány és a hibaarány. A tervezés során szabványok és protokollok szerint alakítják ki az architektúrákat és a kezelési mechanizmusokat.

Alkalmazási területei közé tartozik a telekommunikáció, televízió- és rádióadások, számítógépes hálózatok közötti adatátvitel, illetve energiaátviteli hálózatok és közművek.

A fejlődés fő irányai közé tartoznak az optikai szálas rendszerek térnyerése, a vezeték nélküli technológiák fejlődése, valamint a digitális, szabványosított protokollok és intelligens hálózatokra jellemző megoldások.