Összeillesztése

Összeillesztése egy kifejezés, amely két vagy több alkatrész úgy történő helyzetbe hozását jelenti, hogy felületeik pontosan egymáshoz simuljanak, és az összerakott egység funkcionálisan egységet alkosson. Ezt a fogalmat elsősorban a mérnöki, a faipari és a tervezési gyakorlatban használják, de mindennapi összeszerelésekben is előfordul.

Jellemző területek közé tartozik a gépészeti gyártás, ahol a felületek kiigazítása és a megfelelő tűrés biztosítja a stabil illeszkedést; a faiparban a kötőelemekkel és különböző illesztési módokkal érhető el a tartós kapcsolódás, például él- és hornyolt illesztések, ragasztás és csavarozás kombinációjával; az elektronikai és más összeszerelési környezetekben pedig az alkatrészek kompatibilitása és a pontos csatlakoztatás fontos.

Eljárás és tényezők közé tartozik a tervezés és a méretezés meghatározása, a szükséges tűrések és felületminőség kijelölése. A száraz illesztés (dry-fit) ellenőrzése után szükség esetén jig vagy rögzítő eszközök segítik a pontos beállítást. A végleges összekapcsolás történhet ragasztóval, csavarokkal, csapokkal vagy más rögzítőkkel, majd a felület finiselése és az ellenőrzés következik.

Kihívások közé tartozik a hőtágulás, a párhuzamosság hiánya és a felületi sérülések vagy porozitás, amely befolyásolhatja az illesztést. Pontos összeillesztés esetén az alkatrészek együtt stabilan és esztétikusan működnek.