szókincsrl

A szókincs, vagy szókinccsel kapcsolatos összefoglaló fogalom, a nyelvet használó személy által ismert és használható szavak és kifejezések összességét jelenti. A szókincs két fő részre osztható: aktív, amelyet beszédben és írásban rendszeresen használunk, és receptív (passzív), amelyet megértéshez és felismeréshez tartunk fenn. A szókincs mérete nyelvtanulónál és anyanyelvűnél egyaránt eltérő lehet, és függ az életkortól, a képzettségtől, a nyelvi környezettő és a olvasási/hallgatási gyakorlattól.

A szókincs mérésére és leírására több megközelítés létezik. Szótárlisták alapján értelmezhető a leggyakoribb szavak ismerete, korpusz-alapú elemzéssel pedig a szavak előfordulási gyakoriságát lehet meghatározni. Ezen felül receptív és produkciós készségeket egyaránt mérő tesztek segítenek felmérni a hallási és olvasási megértést, illetve az aktív használatot. A magyar nyelv sajátossága, hogy a szóismeret nemcsak a gyökér szó ismeretét jelenti, hanem a toldalékolási lehetőségek és a szóképzési formák ismeretét is magába foglalja. Ennek eredményeként a receptív szókinccsel több szó érthető meg, mint amit aktívan használunk.

A szókincs fejlődése gyerek- és felnőttkorban egyaránt formálható. Olvasás, hallgatás és célszerű szókincsfejlesztés egyaránt bővíti a készletet. Hatékony módszerek közé tartozik a kontextuális tanulás, a gyakori szavak ismétlése, szinonimák, ellentétek és kollokációk tanulása, valamint a szóalakok és toldalékok gyakorlása. A megnövekedett szókinccsel javul a megértés, a folyékony beszéd és az íráskészség.