szókapcsolatokká

Szókapcsolatokká is a kifejezés, amely a nyelvészetben olyan lexikai egységek összefoglaló neve, amelyek két vagy több szó összekapcsolódásából adódó jelentést hordoznak. Ezek közé tartoznak a kollokációk (szókapcsolatok, amelyek gyakran, de nem teljesen szigorúan együtt fordulnak elő), a rögzült kifejezések és a kölcsönös jelentésű szószerkezetek. A szókapcsolatok lehetnek viszonylag szabad kombinációk, amelyek fenntartják a szavak saját jelentését, vagy olyan egységek, amelyeknél a jelentés együtt él a nyelvhasználatban és nehezebben bontható fel.

Jellemző jellemzőik közé tartozik a gyakori együttfordulás, a bizonyos szavak közötti kötőerő és a jellegzetes jelentés-kapcsolat. Példák a mindennapi használatban: jó hír, nagy baj, erős hatás, gyors ütem, mély érzelem. Ezek a kapcsolatok gyakran hallhatóak és olvashatóak anélkül, hogy külön értelmeznék őket: a szókapcsolatokat a beszéd természetes egységeként kezeljük.

Kutatás és alkalmazás terén a szókapcsolatok elemzése alapvető a szókincs építésében, a fordításban és a természetes nyelvfeldolgozásban. Corpus- és statisztikai módszerekkel feltárják a gyakori kollokációkat, megértik a nyelvi előnyöket és korlátokat, és támogatják a lexikográfiát, nyelvtanítási módszereket és alkalmazott nyelvelemzéseket.

Lényeges különbség a kapcsolódó fogalmak között: a szókapcsolat gyakran rögzített vagy gyakoriságon alapuló kombináció, míg a kifejezés vagy idiom mint folytonos jelentést hordozó egység lehet kötött vagy metonymikus. A nyelvi adatokban vizsgálva a szókapcsolatok dinamikus elemei a nyelv élő használatának. See also: kollokáció, szókapcsolat, kifejezés.