szuszceptibilitás

A szuszceptibilitás egy fizikai mennyiség, amely megmutatja, mennyire reagál egy anyag külső mezőre. A kifejezést leggyakrabban a mágneses mezőre adott válasz leírására használják, de előfordul dielektromos kontextusban is. A mágneses szuszceptibilitás χ jelével írható le: M = χH, és B = μ0(H + M) = μ0(1 + χ)H. Az χ lehet scaláris az isotróp anyagokra, vagy tenzor az anisotróp anyagokra, amely a válasz irányfüggőségét írja le.

Az anyag típusától függően a szuszceptibilitás értéke pozitív vagy negatív lehet, és különböző viselkedést mutat: diamágneses χ < 0, gyenge válasz; paramágneses χ > 0, kis pozitív értékek; ferromágneses anyagoknál a válasz nemlineáris és gyakran hiszterézissel jár. Ferromágneses anyagoknál a hőmérséklet meghatározó: a Curie–Weiss törvény szerint χ = C/(T − θ) írja le a hőmérsékletfüggést, és Tc környékén jelentősen nőhet a válasz. A ferromágnesesség tiszta példái között megtalálhatók a vas- és nikkelalapú anyagok; a hőmérséklet növekedésével a szuszceptibilitás általában csökken a ferromágneses rend felbomlásáig.

Dielektromos szuszceptibilitás esetén P = ε0 χe E, ahol χe az elektromos szuszceptibilitás, és εr = 1 + χe a relatív dielektromos állandó. A dielektromos és a mágneses szuszceptibilitás ismerete alapvető anyagtudományi jellemző és számos alkalmazás alapja, például anyagkutatás, mágneses adatrögzítés, illetve dielektromos és mágneses kölcsönhatások tervezése.

See also: dielectric susceptibility, magnetic susceptibility.