szilíciumötvözetekben

Szilíciumötvözetekben a szilícium olyan ötvöző- és összetevő, amely meghatározza a mikroszerkezetet és a mechanikai, hő- és elektromos tulajdonságokat. A szilícium gyakran előfordul ötvözetekben deoxidálásra, adalékolásra vagy fő összetevőként is, és hatása ötvözetenként eltérő lehet. Gyakran növeli a hő- és kopásállóságot, javítja a folyási jellemzőket és befolyásolja a zsugorodási viszonyokat.

Ferroszilikon (Fe-Si) ötvözetek: a szilíciumtartalom gyakran széles tartományban mozog, például 15–75%. Fő feladata a deoxidáció és az adalékolás vas- és acélötvözetekben. Javítja a megmunkálhatóságot, a mikrostruktúrát szabályozza, és hozzájárul a mágneses tulajdonságok optimalizálásához.

Szilíciumtartalmú acélok (szilíciumacélok, Si-ötvözetek): tipikusan 1,0–3,5% Si-t tartalmaznak. A szilícium növeli a mágneses permeabilitást és csökkenti a mágneses veszteségeket, így különösen elektromos gépekben, transzformátorokban és motorokban használják.

Aluminium-szilícium ötvözetek (Al-Si, silumíniumok): gyakori összetétel körülbelül 8–13% Si. Kiváló önthetőség és kopásállóság jellemzi őket, ezért autóipari és öntödei alkatrészekben, öntvényekben széles körben alkalmazzák.

Cu-Si ötvözetek (szilícium bronz): Cu-Si ötvözetek általában 3–6% Si-t tartalmaznak, jó kopás- és hőállóságuk mellett kedvelt hegeszthetőségük miatt csapágyakban és kopásálló alkatrészekben fordulnak elő.

Összegzés: a szilícium különböző ötvözetekben többféle szerepet tölthet be—deoxidálástól a mikrostruktúra módosításán át a hő- és kopásállóság növeléséig—és hatásuk az ötvözet típusától, a hozzáadott Si-mennyiségtől és a feldolgozási körülményektől függ.