skalázhatósága
Skalázhatósága a rendszer azon képessége, hogy növekvő terhelés mellett is megőrizze vagy javítsa teljesítményét anélkül, hogy jelentősen nőnének az erőforrásokra fordított költségek. Több szemszögből értelmezhető: kapacitásnövekedés, költséghatékonyság és válaszidő megtartása. A gyakorlatban ezt általában horizontális skálázással és vertikális skálázással érik el. Horizontális skálázás során új példányokat adnak hozzá a rendszerhez, így a terhelés megoszlik. Vertikális skálázás esetén a meglévő példányok erőforrásait növelik (például CPU vagy memória). Gyakran alkalmaznak auto-scaling mechanizmusokat is, amelyek dinamikusan igazítják a kapacitást a forgalomhoz.
A skálázhatóság értékeléséhez olyan mutatókat használnak, mint a tranzakciók / s, a válaszidő, a rendelkezésre állás és
A skalázhatóság döntései gyakran összefüggnek a CAP-tétellel: a folytonosság, a rendelkezésre állás és a particionálhatóság közötti