ragozást

Ragozás, vagy ragozása a magyar nyelv grammatikai rendszerének központi eleme, amely a szavak toldalékokkal történő alakváltoztatását jelenti. Ezzel fejezik ki a mondatban betöltött szerepet (például alany vagy tárgy), a számot, az időt, a módot és egyéb grammatikai kategóriákat. A ragozás főként agglutinatív jellegű, vagyis a szavak végéhez járuló toldalékok adják meg a jelentést.

Az igék ragozása a legvilágosabb példája a rendszernek. A jelen idő, általános vagy befejezett közelmúlt, a módok (kijelentő, feltételes, felkiáltó) mind különleges formákat igényelnek. Például az igei ragozás jelen időben, általános formában: én írok, te írsz, ő ír, mi írunk, ti írtok, ők írnak. Definite (határozott tárgyat kifejező) ragozásban: írom, írod, írja, írjuk, írjátok, írják. A ragozásnál figyelhető a igei törzs módosulása és a személyes végződések összeszerelése.

A főnév és köznevek ragozása a mondatokban a névszók eset- és számváltozását jelenti. A névszók végződései kifejezik a névszó szerepét a mondatban (például alany, tárgy) és a számot. Gyakori példa a többes szám és az egyes szám közötti különbség, illetve a határozói/esetbeli toldalékok használata. Például a ház nominativban "ház", accusativban viszont "házat" lehet, ha a határozott tárgyat fejezzük ki.

A ragozás tartalmazhat rendhagyó igéket, hangváltozásokat és a toldalékok közötti harmonizációt, amely a magánhangzók közötti illeszkedést jelenti. A ragozás alapvető eszköz a jelentés és a mondat szerkezete szempontjából.

See also: igei ragozás, főnévi ragozás, névszói ragozás.