oxidálószerrel

Az oxidálószer olyan anyag, amely elektronokat vesz fel a reakció során, és ezáltal oxidáló tényezőként viselkedik. A vele reagáló anyag pedig oxidálódik, az oxidálószer pedig redukálódik. Az oxidáló hatás mértéke függ az anyag erősségétől, a környezettől és a reakció körülményeitől.

Gyakori oxidálószerek példái közé tartozik az oxigén (O2), a hidrogén-peroxid (H2O2), a kálium-permanganát (KMnO4), a kálium-dikromát (K2Cr2O7), valamint a hipoklorit sók, például a nátrium-hipoklorit (NaOCl). Ezek általában erősen oxidálók, és képesek szerves anyagokat, fémpárokat vagy ionokat oxidálni. A konkrét hatástól függ, hogy milyen oldatban és oldószerben zajlik a reakció, milyen savas vagy lúgos közegben, és milyen hőmérsékleten történik a folyamat.

Felhasználásuk széles körű: kémiai szintézisekben oxidáló lépésként szolgálnak, fehérítésben és fertőtlenítésben gyakoriak, vízkezelésben és környezetvédelmi technológiákban a szennyezők oxidálására alkalmazzák őket. Szerves kémiai átalakításokban gyakran célzott oxidációkat végrehajtva segítik elő az adott szintézist vagy átalakítást.

Biztonság szempontjából az oxidálószerek gyakran erősen reaktívak, tüzet vagy robbanást okozhatnak gyúlékony vagy redukáló anyagokkal érintkezve. Különös óvatosságra van szükség a tárolásnál és kezelésnél: megfelelő tárolóedények, szigetelt tárolás, személyi védőfelszerelés, és a redukáló anyagoktól való elkülönítés javasolt.