nyomaték

Nyomaték, más néven torq, a forgó rendszerekben az erő forgatóhatását jelzi. Matematikailag a nyomaték vektora τ = r × F, ahol r a forgástengelytől mért helyvektor, F pedig az alkalmazott erő. A nyomaték nagysága τ = r F sin(θ), θ az erő és a r közti szög. A nyomaték irányát a jobbkéz-szabály határozza meg; általában a pozitív irányt az adott tengely körüli, általában CCW (az óramutató járásával ellentétes) forgás iránya jelöli.

SI egysége a newtonméter (N·m). Ugyanaz a mértékegység, mint a munkaé, de a nyomaték jelentése különbözik: a W = ∫ τ dθ összefüggés írja le a mechanikai munkát. A nyomaték tehát a forgás gyorsítására és a forgó test szögmomentumának változására ad magyarázatot.

Kiadó dinamikai összefüggések: a nyomatékok összegzése τ_net = dL/dt, ahol L a szögmomentum; L = I ω (általános esetben L = I · ω). Egyszerű esetben, ha az I állandó, τ = I α, ahol α a szöggyorsulás.

Példák és alkalmazások: egy ajtó kilincsének fonalas erőhatása nyomatékot hoz létre a forgástengely körül; a karhossz hosszabbítása vagy nagyobb erő növeli a nyomatékot. A gépiparban és a motoroknál a nyomaték megadja, mekkora forgatóerő áll rendelkezésre, és alapvető a tervezéshez és analizishez. Összességében a nyomaték a forgó rendszerek alapfogalma, amely összeköti az erőhatásokat a rotációs mozgással.