mineralitáscökkenés

Minéralitáscsökkenés, vagy demineralizáció, olyan folyamat, amely során egy anyag ásványianyag-tartalma jelentősen csökken. A jelenség lehet reverzibilis vagy irreverzibilis, és különböző rendszerekben, például emberi szövetekben, fogazatban vagy környezeti területeken fordul elő. A kifejezést gyakran használják a mineralitás vagy ásványi anyag-tartalom csökkenésének leírására, és összefüggésben állhat kémiai oldódással, leoldódással vagy biologikus bomlással.

A fogászati ágazatban a demineralizáció a fogzománc ásványianyag-tartalmának kioldódását jelenti savas környezet hatására. Ennek következménye lehet fehér foltok megjelenése és a fogszuvasodás kezdeti fázisa. Megelőzhető vagy lassítható remineralizációval, amely fluorid, kalcium és foszfor bevitelével és a nyál áramlásának támogatásával érhető el.

Csontozatban a demineralizáció a csont ásványianyag-tartalmának csökkenését jelenti, amely osteoporózis vagy osteomalacia esetén fordul elő. E betegségcsoportok növeli a törés kockázatát, különösen idős egyének körében. A csontdenzitás mérésére szolgáló módszerek, például a DXA vizsgálat, segítenek a súlyosság meghatározásában és a kezelés nyomon követésében.

A talajokban és a vizekben a mineralitáscsökkenés a mineralitások kioldódásával vagy kimosódásával járhat, ami csökkenti a talaj tápanyagtartalmát és hatással lehet a növények termékenységére. Vizekben a oldott ásványi anyagok összetétele is változhat, ami befolyásolhatja a vízminőséget és a vízgazdálkodást.

Megelőzés és kezelés központi elemei a remineralizáció elősegítése, az étrendi és fogászati beavatkozások, valamint a talaj- és vízkezelési gyakorlatok, amelyek fenntartják vagy helyreállítják az ásványi anyag-tartalmat.