kifejezésegységeit

A kifejezésegységek fogalma a nyelvészetben azokat a nyelvi egységeket írja le, amelyek jelentéssel bírnak vagy hozzájárulnak a kifejezés megvalósulásához. Ezek a egységek különböző szinteken értelmezhetők: morphemek, lexémák és összetettebb szókapcsolatok vagy kifejezések.

A morphemek a nyelv legkisebb jelentést hordozó egységei. Jelentésük vagy grammatikai funkciójuk van. Például a magyar szóban a haja-ink vagy házban összetételben a gyök, illetve a képzők és jelzők külön-külön is hordozhatnak jelentést: a gyök a „ház” értést adja, a képzők pedig a nyelvtani viszonyt fejezik ki (például helyet vagy számot). A morphemek különböző allomorf formában jelenhetnek meg a hangváltozások miatt.

Lexémák a szavak alapjelentései, melyek önálló jelentéssel bírnak és sűrített gyűjteményt alkotnak a szókincsben. Például a „ház” vagy a „kutya” lexémák önálló jelentésükkel használhatók különböző toldalékokkal vagy szókapcsolatokban.

Szókapcsolatok és kollokációk olyan kifejezésegyeségek, amelyek két vagy több szót gyakran együtt látunk. Gyakori példák közé tartozik a „nagy jelentőségű” vagy a „gyorsan növekvő”, amelyek együttműködésben hordoznak értelmet.

Ideomatikus kifejezések vagy idiómák olyan egységek, amelyek jelentése nem zárható ki egyszerűen a részek jelentéséből, hanem egészben értelmezendők.

A kifejezésegységek vizsgálata kiemelten fontos a nyelvészeti leírásban és a természetes nyelvfeldolgozásban, ahol segít megérteni a nyelv szerkezetét, a jelentés képződését és a szövegértést.