implantátumot

Az implantátum olyan orvosi eszköz, amelyet a testbe ültetnek vagy a szövetekbe integrálnak annak érdekében, hogy funkciót pótoljon, javítson vagy fenntartson egy adott biológiai struktúrát. Széles körben használják a fogászatban, az ortopédiában, a keringési rendszerben és az idegrendszer területén. Az implantátum lehet végleges protézis, részleges pótlás vagy segédeszköz, amely támogatja a gyógyulást és a működést.

Fajtái közé tartoznak a fogászati implantátumok, amelyek a fogpótlások rögzítését teszik lehetővé; az ortopédiai implantátumok, például csont- vagy ízületi protézisek; a keringési rendszeren belüli eszközök, például stentek; valamint az ideg stimulációs implantátumok, amelyek neuromodulációval segíthetik a funkciók helyreállítását. A terápia típusa és az implantátum kiválasztása a beteg állapotától, a terápiás céltól és a rendelkezésre álló technológiától függ.

Anyagok és tervezés szempontjából gyakori alapanyag a titán és titán-ötvözetek, amelyek biokompatibilisek és jól integrálódnak a csonttal. Kerámia (például zirconia) és különböző polimer adalékanyagok is előfordulhatnak. Az osseointegráció, vagyis a csont és az implantátum közötti kötődés, kulcsfontosságú a hosszú távú stabilitáshoz.

Beültetését általában alapos előkészítés és vizsgálatok előzik meg, majd sebészeti beavatkozás követi. A gyógyulási idő egyedi, gyakran több hét-tíz hét; a gondozás magában foglalja a kontrollvizsgálatokat, higiéniai és funkcionális felügyeletet. Kockázatok közé tartozik a fertőzés, kilökődés, mechanikus meghibásodás és a tartósság korlátozottsága. A beültetések általában szigorú szabályozások alatt zajlanak, CE-t vagy FDA-engedélyt igényelnek, és utókövetésre van szükség.