immobilizációval

Az immobilizáció olyan terápiás eljárás, amely egy testrész mozgásának megakadályozásával segíti a gyógyulást, védi a sérülést, és elősegíti a stabilizációt. Célja a fájdalom csökkentése, a deformitás megelőzése és a gyógyulási folyamat támogatása.

Külső és belső immobilizáció a leggyakoribb formái. Külső immobilizáció során a sérült területet külső eszközzel rögzítik, például gipsz- vagy polimer gipszsínnel, sínekkel, ortézisekkel vagy rögzítő kötéssel. Belső immobilizáció pedig sebészeti beavatkozással történik, amikor csavarok, lemezek, intramedulláris neme vagy más belső rögzítők segítik a stabilitást.

Alkalmazási területei közé tartoznak törések, ficamok, súlyos rándulások és posztoperatív stabilizáció. Az immobilizáció célja a sérült struktúra védelme és a gyógyulási folyamat optimális körülményeinek megteremtése. Az időtartam az adott sérüléstől és a beteg egyéni tényezőitől függ.

Gondozás és kockázatok: a bőr állapotának figyelése, nyomás- vagy irritáció jeleinek ellenőrzése fontos. Lehetséges szövődmények közé tartozik izomatrofia, ízületi kontraktúra, nyomási seb, ödéma és ritkán trombózis. A kezelést követően gyakran szükség van fokozatos rehabilitációra és fizikoterápiára a mozgásterjedelem és izomerő visszanyeréséhez.

Összegzésként az immobilizáció olyan módszer, amely a mozgáskorlátozás révén támogatja a gyógyulást, és a külső vagy belső rögzítésen keresztül valósul meg a sérült területen.