homeosztázisban

A homeosztázisban állapot alatt a szervezet belső környezete viszonylag állandó marad a külső változások ellenére. Ezt a stabilitást folyamatosan végzett fiziológiai szabályozások biztosítják, amelyek az élő rendszerek életképességéhez elengedhetetlenek.

A szabályozás alapvető elemei a receptorok, amelyek a paraméterek eltérését érzékelik; a központi idegrendszer és az endokrin rendszer közös vezérlése értékeli az információt; a hatásos szervek és szövetek pedig végrehajtják a szükséges korrekciót. A főbb szabályozott paraméterek közé tartozik a testhőmérséklet, a vér pH-értéke, az ozmolalitás, az ionkoncentrációk (Na+, K+, Ca2+), a vércukorszint, a vérnyomás és a gázparaméterek, például a CO2 és az O2 aránya.

A fő mechanizmus a negatív visszacsatolás, amely a változásra reagálva olyan válaszokat indít be, amelyek visszavezetik az értékeket a megszokott szintjükhöz. Ritkábban előfordulhat pozitív visszacsatolás, amely erősíti a kezdeti hatást, és általában rövid ideig tart. Emellett előfordulhatnak előrejelző, vagy feedforward mechanizmusok, amelyek a várható zavarokra készítik fel a rendszert.

Példák a homeosztázisban zajló szabályozásokra: hőszabályozás izzadás és zártrendszeres véráramlás-szabályozással, glükóz-homeosztázis inzulin és glükagon=mechanizmusokkal, sav-bázis egyensúly a vizelet és a vér pufferrendszereivel, víz- és sóegyensúlyADH és a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer révén.

A homeosztázisban fennálló állapot létfontosságú a túléléshez. Zavarai betegséghez vezethetnek, például diabetes mellitus, dehidratáció vagy metabolikus és respiratorikus egyensúlyzavarok formájában. A dinamizmus miatt az állapot állandó alkalmazkodást igényel.