elektrondiffrakcióval
Az elektron-diffrakció az a jelenség, amikor az elektronok hullámszerű természetük révén diffrakciós mintázatot hoznak létre diffraktáló rétegeken, például kristályokon vagy vékony rétegeken. A hulláminformációt a de Broglie-kép alapján írjuk le: minden részecskének van hullámhossza, amely a momentumától függ. Az elektron-diffrakció a kvantummechanika hullámhalmazát tükrözi, és fontos eszköze a kristálytani leírások és anyagstruktúra megértésének.
Historikailag mérföldkő volt a Davisson–Germer-kísérlet (1927), amely megfigyelte az elektronok diffrakcióját egy kristályon keresztül, és így
Fizikai alapelvek: a diffrakciót a Bragg-törvény írja le: nλ = 2d sinθ, ahol λ az elektron hullámhossza, d
Gyakorlati megvalósítások: a transzmissziós elektronmikroszkópia (TEM) és a SAED, azaz selected-area electron diffraction, lehetővé teszi a
Az elektron-diffrakció alapvető eszköz a szilárdtestfizikában és az anyagtudományban: a diffrakciós mintázatokból pontosan meghatározhatók a kristálytípusok,