diverzitásindexekkel

A diverzitásindexekkel olyan mérőszámok összességéről van szó, amelyek a közösség biodiverzitását kvantifikálják. Ezek figyelembe veszik a fajok számát (gazdagság) és az egyes fajok eloszlásának egyenletességét (egyensúly), lehetővé téve a különböző helyek és időpontok összehasonlítását.

A legismertebb indexek közé tartozik a Shannon–Wiener index (H'), amely a faj-arányok alapján az információs tartalmat méri; a nagyobb H' általában nagyobb diverzitást jelez, de érzékeny a mintamélységre. A Simpson-index (D) a dominanciát méri; gyakran a 1−D vagy a 1/D formájában értelmezik diverzitásként. A Pielou-evenség J' a H' és a logaritmikus gazdagság arányaként adja meg, mennyire egységes az eloszlás. A Hill-indexek (q=0,1,2) egységes keretet adnak: q=0 a fajgazdagság, q=1 a exp(H'), és q=2 a 1/∑ p_i^2. Továbbá gyakran használnak Chao1-becslést a nem megfigyelt fajok becslésére és Fisher alfa-t a ritka fajokra vonatkozó gyakorisági eloszlások leírására.

Az indexek összehangolt értelmezése fontos: a mintavételi mélység és a populációproblémák befolyásolhatják az eredményeket, ezért gyakran alkalmaznak ritraffaction-t vagy standardizált mintákat, és több indexet is együtt értelmeznek a megbízható összehasonlítás érdekében.

Számításukhoz több eszköz érhető el: R-ben a vegan és a biodiversityR csomagok, Pythonban a scikit-bio, illetve külön programok (EstimateS, PAST).