delokalizációját

Delokalizáció, vagy delokalizációja, a kémiai értelemben olyan jelenség, amely során elektronok egy molekulában több atomon át megosztott elektronfelhővé válnak, nem pedig lokálisan egyetlen kötéshez vagy atomhoz kötődnek. Ez a jelenség különösen fontos a konjugált rendszerekben és az aromás vegyületekben, ahol a p‑orbitálok kölcsönhatásai révén a π‑elektronok egy közös felhőt alkotnak. Ennek köszönhető a kötési és a reakciósorozatok jellegzetes viselkedése.

A delokalizáció mechanizmusa a p‑orbitálisok párhuzamos kölcsönhatása: a szomszédos kötés-szakaszok mentén elnyújtva a elektronok energiája csökken, mert a teljes felhő terjed a rendszerre. A jelenség gyakran konjugált rendszerekben fordul elő (váltakozó kettősség és egyező kötések), illetve körkörös, aromás rendszerekben figyelhető meg. Alternatív szemléletben a valós elektroneloszlást rezonancia‑képekkel írják le, ahol több lokális képlet együtt adja meg a valós kötést.

Hatásai közé tartozik a kötés hosszainak egyenletesebb megoszlása (például benzénben a C–C kötések hossza közel azonos), a rendszer stabilitásának növekedése és a különféle fizikai tulajdonságok módosulása, például a UV‑/látható fény elnyelése és a kémiai reaktivitás alakulása. Az aromás rendszerek jellemzője a 4n+2 π‑elektron, amely a Hückel‑szabály szerint fokozza a delokalizáció stabilitását.

Példák közé tartozik a benzéngyűrű, a naphthalin, illetve a konjugált polimerek hosszú π‑rendszerei. Méréseknél és számításoknál vizsgálják a kötésszélességet X‑röntgenre, a UV–Vis spektroszkópiát, a NMR‑kimutatásokat és a DFT/Hückel‑alapú tevékenységeket, amelyek a delokalizáció mértékére adnak információt.