alapszót

Alapszó, más néven lemma, a nyelvészeti és szótárírási rendszerekben az a lexikai egység, amelynek formáját a szótárban kiinduló vagy alapformaként tüntetik fel. Az alapszó a lexéma közismert, semleges vagy standard alakja, amelyből a többi alak – a különböző toldalékokkal és szókapcsolatokkal képzett formák – levezethetők. Ebből a szempontból az alapszó a morfológiai elemzés alapja és az információkeresésben nyújt helyes, konkó formát.

Az alapszó és a szótő fogalmai közeli, de nem mindig egybeesőek. A szótő a szó morfológiai gyöke, amelyhez a toldalékok kapcsolódnak; az alapszó pedig a szótárban rögzített kiinduló alak lehet, amely lehet infinitív egy igénél vagy nominális alak egy főnévnél. Például a magyar igénél a lemma általában az infinitív: olvasni; a szótő pedig az ’olvas’ része. Főnévnél a lemma például ’könyv’, amelyből a különböző esetei és számú alakok képződnek.

Használata alapvető a lemmatizálásban, a fordítási és keresési rendszerekben, valamint a szótári feldolgozásban. Az alapszó összekapcsolja a szóformákat és a jelentést, megkönnyítve azautomatikus morfológiai elemzést és a lexikai hozzáférést. A fogalom nyelvenként és rendszerenként kissé eltérően definiálható, de általában a lexéma reprezentatív, alapkifejezését jelenti.