Talajborítás

Talajborítás kifejezéssel olyan gyakorlatokat írnak le, amelyek során a talaj felszínét növényekkel vagy más anyagokkal takarják be annak érdekében, hogy a talajt védjék a károsodásoktól. Célja a talajerózió megelőzése, a párolgás mérséklése, a talajhőmérséklet és nedvességtartalom szabályozása, a talajszerves anyag tartalmának növelése, a gyomok visszaszorítása és a talajbiológiai sokféleség javítása.

Az alkalmazott megoldások két fő csoportjába sorolhatók. Élő talajborítás, vagyis zöldtrágya és fedőnövények használata, például pillangósok, fűfélék vagy vergődő növények; ezek bizonyos időszakban a teljes vagy részleges termésrendszer részeként maradhatnak a talajon, majd kezelésükkel befejeződik a kultúrától függő termináció. Holt vagy mulcsolt talajborítás pedig szalma, növényi maradványok, faforgács vagy más szerves mulcs, illetve műanyag mulcs is alkalmazható bizonyos célokra, például vízmegőrzésre.

Előnyei közé tartozik a talajerózió elleni védelem, a talajfelület stabilizálása, a nedvesség- és hőmérséklet-reguláció, a talajélet serkentése, a szervesanyag-gazdagodás és a gyomelnyomás. Emellett hozzájárulhat a nitrogénkészlet növeléséhez a pillangós növények révén, illetve az elnyert szervesanyagok hosszú távú talajhatásaihoz.

Megvalósítása klimatikus és termesztés-függő döntés. Élő talajborításnál fontos a fajok kiválasztása és a termináció időzítése, hogy ne hátráltassa a fő kultúrát. Veszélyei közé tartozik a víz- és tápanyag-competition, kártevő- vagy növényszerű patogén megtelepedése, valamint a költség és munkaigény növekedése. Helyi körülmények figyelembevételével érdemes dönteni.