Receptorcsaládokhoz

A receptorcsaládokhoz a biológiában a receptorok olyan nagy fehérjes családokat jelentenek, amelyeket közös szerkezeti vagy funkcionális vonások alapján csoportosítanak. A receptorok feladata, hogy külső vagy belső jeleket érzékeljenek, és ezeket a jeleket átadják a sejten belüli jelátviteli útvonalakba. A csoportosítás lehet szerkezeti felépítés alapján, illetve attól függően is, hogyan és hol hatnak a szignálokra.

A leggyakoribb felosztás membrán receptorokra koncentrál: G-proteinkapcsolt receptorok (GPCR-k) hosszú, a sejthártyán átívelő fehérjék, amelyek a ligand kötése után a G-fehérjéket aktiválják és különféle útvonalakat kapcsolnak be. A receptor-tyrosinkinázok (RTK-k) olyan membránfehérjék, amelyek foszforilációval és jelátviteli láncok aktiválásával közvetlenül szabályozzák a sejtosztódást, differenciálódást és anyagcserét. A ligand-nyitó ioncsatornák pedig a ligand kötése hatására az ionáramlást közvetítik a membránon keresztül, gyors fiziológiai válaszokat kiváltva.

Kiindulópontként a nukleáris receptorok olyan belső receptorcsalád, amelyek a sejtmagban vagy citoplazmában találhatók és hormonszerű ligandumokra reagálva DNS-hez kötődve szabályozzák a génexpressziót. A receptorcsaládok sokfélesége lehetővé teszi a fejlődés, a homeosztázis és a kóros állapotok széles körének szabályozását. A gyógyszerfejlesztésben ezek a receptorok gyakori célpontok, mivel funkcióik befolyásolhatók terápiás módon.