Mikroszámítógépalapú

Mikroszámítógépalapú rendszer olyan számítástechnikai megoldás, amelynek központi eleme mikroszámítógépre vagy mikroprocesszoros platformra épülő architektúra. Ezek a rendszerek gyakran tartalmaznak processzort, RAM-ot, ROM-ot vagy más tárolóegységet, valamint bemeneti és kimeneti interfészeket a perifériákhoz. Céljuk a költséghatékonyság, a kis méret és a könnyű programozhatóság, ezért gyakran használják oktatási, fejlesztési és beágyazott alkalmazásokban.

Historikus áttekintés: Az 1970-es években megjelentek az első tömegesen hozzáférhető mikroprocesszorokra épülő számítógépek. Példák közé tartozik az Altair 8800 (1975), az Apple II (1977) és a Commodore 64 (1982). Ezek a rendszerek megteremtették a személyi számítógépek és később a beágyazott, mikroszámítógépalapú alkalmazások alapját. A fejlődés során az 8 bites, majd a 16 és 32 bites processzorok növelték a teljesítményt és a bővíthetőséget.

Jellemzők: Egy mikroszámítógépalapú rendszer tipikusan tartalmazza a CPU-t, memóriát (RAM és ROM), tárolókat, valamint be- és kimeneti interfészeket és bővítőfelületeket. A fejlesztés gyakran történik magas szintű nyelveken (BASIC, Pascal, C) vagy assembly nyelven. A rendszert beágyazott környezetben alkalmazzák ipari vezérlésben, oktatásban és hobbiprojekteknél.

Jelenkori trendek: A modern mikroszámítógépalapú architektúrák tovább élnek a beágyazott rendszerekben és az egyszerű, nagy összekapcsolhatóságot kínáló egymagos vagy többmagos egyboard számítógépekkel. Ilyen platformok például a Raspberry Pi, az Arduino és az ESP32, amelyek széles körben használatosak oktatásban, prototípus-fejlesztésben és IoT-projekteknél.