Koncentrációk

A koncentráció a kémiai oldatok egyik alapfogalma. Azt jelenti, hogy az oldott anyag mennyire van jelen az oldatban. A leggyakoribb mérőegység a moláris koncentráció (M), amelyet úgy adjuk meg, hogy az oldott anyag moljainak száma osztva az oldat literjeivel: M = n / V. Más gyakori egységek a molalitás (m, mol/kg oldószer), a tömeg%-os koncentráció (w%), és a mole-rész (x_i).

Például a hígításkor M1V1 = M2V2 érvényes. Tömeg%-os koncentráció számítása: w = (m oldott / m oldat) × 100. A mole-rész x_i = n_i / Σ n_j adja meg az oldott összetevő arányát. Kifejezhetők még ppm-ben (részecskék millió részére) vagy ppb-ben (billió részére).

Az oldatok koncentrációját mérő módszerek közé tartozik a titrálás, a spektroszkópia, a refraktometria és a vezetőképesség mérése. Ezek közül a titrálás közvetlen, a spektroszkópia pedig szenzitív mennyiségi összefüggéseket alkalmaz.

Alkalmazások: kémiai laboratóriumokban, biológiában, gyógyszeriparban, környezettudományban. Például a gyógyszerek plazmakoncentrációjának meghatározása vagy egy környezeti mintában a szennyező anyagok koncentrációjának nyomon követése standard oldatokkal és kalibrációs görbékkel.

Fontos fogalmak a telítettség és oldhatóság; a koncentrációk precíz meghatározása elengedhetetlen a reprodukálhatósághoz és az összehasonlíthatósághoz.