Hangsúlyozást

A hangsúlyozás a beszédben a szótagok vagy szavak akusztikus hangsúlyának kiemelését jelenti, amelyet a hangmagasság, a hangnyomás és a hossza változtatásával érünk el. Célja lehet a fókusz jelzése, a mondat jelentésének árnyalása vagy a hallgató figyelmének irányítása. A hangsúlyozás eszközei közé tartozik a beszéd tempója, a hangmagasság-különbségek és a szótagok hosszának megváltoztatása is.

Típusai közé sorolható a szó szintű (lexikális) hangsúly, amely a szó belső szerkezetéből adódhat, és a mondat vagy szöveg szintjén megvalósuló fókusz vagy kiemelés (mondatfókusz), amely egy adott szó vagy szókapcsolat hangsúlyát növeli annak érdekében, hogy új információt vagy kontrasztot jelezzen. A nyelv- és beszédtudományban ezek a jelenségek együtt alakítják a mondat hangsúlyozási sémáját.

Magyar nyelvben a fő hangsúly általában a szó első szótagján van, és a szóvég vagy a kapcsolódó toldalékok nem hordoznak külön fonémikus hangsúlyt. A mondatfókusz azonban megváltoztathatja a hangsúly eloszlását, így a kiemelt szó sajátos hangmagasság-emelkedést, hosszabbítást és nagyobb hangerőt kaphat. A hangsúlyozás nem rögzített írott formában, írásban nem jelölik; a jelenség leginkább a beszéd prosodiai elemzéséhez kapcsolódik.

Alkalmazásai között szerepel a beszéd synthesises és automatikus hangfeldolgozás, nyelvtanítási és hallásértési gyakorlatok, valamint a kommunikációs jelentés árnyalásának tanulmányozása. Összességében a hangsúlyozás a beszéd dinamikus és jelentéskialakító eleme.