Fehérjekomplexek

A fehérjekomplexek nagy biokémiai egységek, amelyek több polipeptidláncból álló alkomponensek összességéből épülnek fel, és közös feladat ellátására szolgálnak. Az alkomponensek lehetnek azonosak (homomerikus) vagy különbözőek (heteromerikus). A komplexek szerkezete általában quaternary szintű, és a polipeptidláncok közötti nem-kovalens kötések, néha pedig kovalens módosítások stabilizálják. A dinamika miatt a komplexek gyakran képesek állapotuk és összetételük változtatására működés közben.

Funkcióik alapvetőek az életfolyamatokban. Katalízist, szállítást, energiaátalakítást és jelátvitelt is ellátnak, gyakran összetett reakcióláncok koordinálásával. Példák szerint a riboszómák a fehérjeszintézist végzik, a proteaszomok a fel nem hasznosítható fehérjék lebontását végzik, míg az elektrontranszport-lánc komplexek az energia-termeléshez kapcsolódó elektronátviteleket végzik a sejtekben. További példák közé tartoznak az ATP-szintáz, a fotoszintézis I és II komplexei, valamint különböző elektrontranszport és szállítószállító komplexek a mitokondriumban és a plazmamembránban. Hemoglobin és más, több alegységből álló szinergikus fehérje-rendszerek is fehérjekomplexnek tekinthetők.

Módszerek: a fehérjekomplexek tanulmányozása során X-ray kristályrendszer, cryo-elektronmikroszkópia és különböző tömegspektrometriás technikák, keresztkötéses és kölcsönhatás-alapú megközelítések használatosak a szerkezet és az alkamazás megértésére. Ezek lehetővé teszik a dinamika és a szabályozás feltárását is.