értéktároló

Az értéktároló (store of value) olyan eszköz vagy vagyon, amely hosszú távon képes megőrizni vásárlóerejét. Ez a fogalom az egyik alapfunkciója a pénznek, amely a fizetőeszközként és az elszámolási egységként betöltött szerepen túl a vagyoni érték megőrzését is jelenti. Az értéktároló státus nem garantált, mértéke pedig erősen függ a gazdasági környezettől és a külső tényezőktől.

A jó értéktároló jellemzői közé tartozik a hosszú távú értékmegőrzésre való képesség, az elfogadottság és a likviditás, valamint a relatív infláció-ellenállás. Ugyanakkor a kockázatok is változók lehetnek: inflációs nyomás, defláció, árfolyam-ingadozás, politikai döntések vagy a vagyontárgy helyettesíthetősége befolyásolhatják a tényleges reálértéket.

Példák szerint a hagyományos értelemben értéktárolók közé sorolhatók például a készpénz és bankbetétek (amelyek értéke inflációtól függően változik), a nemesfémek, mint arany, illetve bizonyos mértékig az ingatlan és a hosszú távú részvények is. A kriptovaluták esetében a viták szerint egyesek értéktárolóként tekintenek rá, mások viszont nagy volatilitás és egyéb kockázatok miatt nem tekintik megbízhatónak hosszú távú megőrző eszköznek.

Összefoglalóan az értéktároló fogalma segít megérteni, mely eszközök szolgálhatnak arra, hogy a megtakarított értéket a jövőben is meg lehessen tartani. A döntések azonban mindig az egyéni időhorizonttól, kockázatvállalási hajlandóságtól és a gazdasági feltételektől függenek.